Mesélj a kezdetekről, mikor és miket kezdtél el először alkotni?
A pályámat 22 évesen webdesignerként kezdtem, majd art director lettem egy ügynökségnél és pár év alatt kiégtem. Átnyergeltem a tv formátumra, azon belül is a 3D animációra, ahol rengeteget kellett tanuljak, és nagyon változatos megbízásaim voltak. Megtanultam virtuális stúdiót tervezni, feliratokat animálni és LED fal hátterekre dolgozni. Csinálhattam televíziós főcím animációkat, és videóklippeket is. Végül kiléptem ebből a mókuskerékből is és neki álltam póló illusztrációkat készíteni, és rövid időn belül sikerült bekerülnöm a nemzetközi véráramba. A világon kb. 80 helyen árusították a grafikáimat, és több kiállításom is volt ebben az időszakban. Ekkoriban készítettem az Eszes Róka könyvsorozatomat is. Később a BLM és a Covid megváltoztatta az algoritmusokat, így újra vissza kellett menjek térjek animálásra és a reklámiparba immáron szabadúszóként. 2023-ban kezdtem el ai grafikával foglalkozni, és az utóbbi időm nagy részét az köti le, hogy az újdonságokat tesztelem és használom, illetve cégeknek tanácsot adok ai grafikával és animációval kapcsolatban.
Nálad az önfejlesztés, vagy inkább a tanulmányok voltak hangsúlyosak?
Én alapvetően probléma megoldó embernek tartom magam. Van egy probléma, legyen az egy reklám,
videóklip vagy social média tartalom, vagy egy érzés amit illusztrálva akarok kifejezni, és én kitalálom, hogy mihez nyúljak. Anno amikor indult a karrierem, még nem tanítottak Adobe vagy Maxon szoftvereket a főiskolákon, így magamtól kellett valós vagy kitalált feladatokon keresztül megtanulnom a megoldást az adott problémára. A legtöbb munkahelyemen a kollégáktól rengeteget tanultam (Craft, Enzor, Sebi, Palkó, Rajcsy), úgyhogy én is óriások vállán állok és nagyon hálás vagyok a türelmükért.
A Social Media nélkülözhetetlen hogy egy alkotó széles közönséget érjen el, te hogyan viszonyulsz
ehhez? Élvezed használni, vagy szükséges rossz?
Inkább a szükséges rossz, habár sokszor szeretem megosztani az animációimat az emberekkel.
Milyen kihívásokkal szembesülsz a munkád során, és hogyan kezeled ezeket a kihívásokat?
Az én szakmámban minden feladat más megoldást kíván. Az ai még rátesz egy újabb lapáttal: a megoldás is változik naponta.
Van olyan alkotásod, amihez különösen személyes szál fűz? Mi a története?
A képeim közül a „Rorschach” nevű a kedvencem. Ezen egy farkas van vízfesték pacákból
összerakva. Reggel 4-kor kezdtem csinálni, amikor hazaértem egy nehéz nap után és nem tudtam elaludni. Nagyon szeretem azt a képet, ez volt az a pont ahol elindult az önálló karrierem mint vállalkozó.
Melyik munkádra/projektedre vagy a legbüszkébb?
Mindig is szerettem a vadon élő állatok témáját, a pólóterveim főszereplői a rókák, farkasok, rénszarvasok
és medvék. Ezt a vonalat most tovább vittem és animáció formájában folytattam, és a végeredmény nagyon közel áll a szívemhez, szeretem ezt a kicsit nyomasztó, kopottas világot.
Melyik médium vagy technika áll hozzád a legközelebb, és miért?
Jelenleg főleg az ai-al megoldható feladatokon dolgozom, és imádok különféle technikákat ötvözni, nincs
kifejezetten kedvenc technikám, vagy stílusom.
Mi volt eddig a legnagyobb alkotói kihívásod, és hogyan oldottad meg?
Az eddigi legnehezebb alkotásom az Eszes Róka gyerekkönyv sorozatom volt, ahol az univerzum születését és a plank elméletet próbálom gyerekeknek lefordítva két rókával elmagyarázni. A 3 könyvet én írtam és illusztráltam. Nagyon szerettem rajta dolgozni, és rá kellett ébredjek, hogy nagyon szeretek írni, amire sajnos nincs időm, pedig tele vagyok forgatókönyv ötletekkel:)
Hogyan néz ki egy ideális alkotónapod – ha minden úgy alakul, ahogy szeretnéd?
Reggel miután a gyereket bedobtuk a suliba, minden napom a 9.kerületi Bäse Budapestben indul, ahol a
kollégákkal együtt egy alkotóközösségben dolgozunk. Nagyon szeretek bejárni, sokkal jobb mint egyedül
otthon aszalódni a szobában. Estefelé egy séta a feleségemmel, majd leroggyanunk a tévé elé és megnézünk valami vicces filmet együtt. Este 22:00-tól ai tanulás, vagy saját projekt éjfélig, utána alvás reggel 7:00 ig.
Mit mondanál a 10 évvel ezelőtti önmagadnak – művészként?
Ne izgulj amiatt, hogy kinek tetszik amit csinálsz. Csak csináld, és sose hagyd abba!
Milyen szoftvereket használsz?
ComfyUI, Cinema4d, After Effects, Premier Pro, Photoshop.
Mik a terveid a jövőre nézve a munkásságoddal kapcsolatban, és milyen új projektekkel foglalkozol
most?
Szeretném megcsinálni a gyerekkönyveim animációs verzióját, és kiírni végre a fejemben lévő Netflix
sorozatokat.
Mit gondolsz az AI használatról a vizuális területeken?
Nekem mint alkotónak rendkívülien lecsökkenti az ötlet és az alkotás közötti időt, és tök jó, hogy tudok
választani bármilyen illusztrációs stílust, olyat is amire amúgy nem lennék képes csak hosszú tanulási
folyamat eredményeképpen. Ugyanakkor észre vettem magamon, hogy a végtelen lehetőség kilúgozza az
agyamat, és sokkal kevésbé érdekel már az alkotás. Maga az izzadtságos alkotási folyamat és a siker is
része az alkotásnak és mivel ez most nincs, kevésbé vagyok motiválva az alkotások létrehozására, hiszen
semmi sem jelent kihívást, bármit megcsinálhatok ha akarom.
Alapítója és tulajdonosa vagy a nemrég nyílt Base-nek. Mesélnél róla kicsit?
A Bäse-t együtt álmodtuk meg Tábori-Simon Joséval, Gelley Márkkal és feleségemmel, Farkas-Zentai Lilivel. Az alapötlet az volt, hogy hozzunk létre egy olyan irodát, amely többfunkciós, és támogatja azokat a célokat, amiért együtt küzdünk már évek óta – eddig külön-külön. Szeretnénk kiállítási teret adni a magyar kortárs alkotóknak, becsatornázni a hazai designközösséget, és olyan alkalmakat biztosítani, ahol tudásátadás történik (workshopok, tanfolyamok, találkozók). Nem mellesleg cél volt egy olyan hely megtalálása is, ahol együtt ülünk, és közös projekteken dolgozunk. Sok ismerősünk – köztük grafikusok és animátorok – már beköltöztek hozzánk, és talán az ő nevükben is mondhatom: nagyon hozzánk nőtt ez a hely. Imádok ott lenni – a Bäse szinte a második otthonom.