
Varga Tamás 2000-ben helyezkedett el egy játékfejlesztő stúdiónál, majd 2004-ben csatlakozott a DIGIC
Pictures csapatához karaktermodellezőként. Azóta, a DIGIC csapatával együtt, számos olyan díjnyertes
projekthez készített videojáték-trailereket és animációkat, mint a Call of Duty, az Assassin’s Creed, a Destiny, a Mass Effect és a The Witcher.
Közreműködött a „Love, Death & Robots” és a „Secret Level” című animációs antológia sorozatokon is.
Jelenleg a DIGIC-nél Character Supervisor pozícióban dolgozik, és részt vesz a Netflix számára készülő
Magic:The Gathering animációs sorozat munkálataiban is.

Mesélj a kezdetekről, mikor és miket kezdtél el először alkotni?
Gyerekkoromtól kezdve fontos része volt a játéknak az, hogy saját magam is létrehozzak dolgokat.
Rajzoltam, legóztam, maketteztem, váltakozó színvonalon ugyan, de töretlen lelkesedéssel.
Aztán amikor megtudtam, hogy létezik a számítógépes grafika, az első perctől kezdve ; főleg hogy már a
Star Wars filmekben is nagyon megfogtak a vizuális effektusok.
Hogyan indult el a karriered?
Először külsős cikkíróként kezdtem dolgozni a PC Guru nevű hazai számítógépes újságnál, ahol Marinov
“Gaborca” Gábor és Gabriel CG rovatát vehettem át – és az ott megismert barátoknak köszönhetően
jelentkeztem végül egy hazai játékfejlesztő stúdióhoz. Onnan pedig a következő lépcső már a Digic
Pictures volt.
Nálad az önfejlesztés, vagy inkább a tanulmányok voltak hangsúlyosak?
A kilencvenes években még nemhogy iskolában se nagyon lehetett számítógépes grafikáról tanulni, de a
Youtube és a Gnomon sem léteztek. Az egyetlen érdemi lehetőség az önfejlesztés volt, sok-sok
munkával kellett morzsánként összeszedni a tudást; milyen szoftverek, technikák, módszerek léteznek,
mi hogyan is működik és mi a mögötte lévő elmélet és matematika.
Ebben egyébként érdemi segítség volt az informatikus végzettségem, könnyebb volt megérteni átlátni a
technikai vonatkozásokat, sőt tudtam akár összetettebb scripteket is írni a Mayához.
A művészeti oldal volt nekem a nehezebb, mert ezen a területen sokkal nagyobb kihívás volt
helyettesíteni a tanulmányokat. De nagyon szerencsés voltam, hogy a karrierem során szinte végig
rendkívüli képességű kollégákkal voltam körülvéve, és így rengeteget tudtam tőlük tanulni.