Hogyan kezdődött a karriered a képregény rajzolás terén, és hogyan jutottál el idáig, ahol most vagy?
A képregényes karrierem meglehetősen rövid. Bár ha belegondolok, általános iskolás koromban a helyi csillagászati szakkörök által kiadott kis újságban egyszer megjelent egy kezdetleges kezdetleges kis űrhajós „képregény”, amit egyik barátommal készítettünk, de – talán érthető módon – ezt nem számolom. Korábban is jelent meg pár, a képregény műfajába sorolható alkotásom, melyek marketing céllal, esetleg játékba kiegészítő elemként készültek. Néha pároldalas születésnapi ajándéknak is rendeltek hasonlót. Első nagyobb volumenű munkám azonban a 2022-ben megjelent, nagypapám egyik második világháborús bevetését feldolgozó, történelmi képregényem, az Öreg Tigris volt. Ugyan gyermekként is kedveltem a képregényt, az akkori Alfa, Kockás, Mozaik magazinokat gyűjtöttem is egy ideig, mégsem lettem igazi rajongó, és nem is követtem műfaj fejlődését. Pár éve egy író barátom kért fel, hogy rajzoljam meg Rejtő Jenő életével kapcsolatos legendákról írt forgatókönyvét. Voltunk is vele körülnézni pár rendezvényen, így az ő hatására kezdtem el újra megismerkedni a képregényekkel. Az a projekt nagyon sokféle egyéb nehézség miatt áll sajnos egy ideje, de a repülős képregényem sikerén felbuzdulva író barátom újra elővette a történetet, és dolgozunk azon, hogy az is hamarosan kiadásra kerüljön. Az Öreg Tigris történetének képregényes formában való elkészítése valószínűleg eszembe sem jutott volna, ha nem állunk neki a Rejtő Legendáriumnak.
Az Öreg Tigris kiadásának és sikerének története meglepően egyszerű. Mikor elkezdtem, azt sem tudtam, hogy létezik-e hasonló, repülős-történelmi képregény. Az interneten körülnézve találkoztam a Paquet kiadó Cockpit Collection sorozatával, és rendeltem is egyet Romain Hugault és Yann Le Grand Duc kötetéből, hogy lássam, hogy néz ki egy hasonló kiadvány. Elkészítettem öt oldalt próbának, majd feltöltöttem a Facebookon pár repülős művészeti (Aviation Art) csoportba. Egy nap alatt kaptam több, mint 650 likeot, rengeteg kérdést, hogy, mikor, hol lehet megvenni, ki adja ki és milyen nyelven, másnap pedig egy üzenetet a Paquet egyik szerkesztőjétől, hogy „Szia, láttuk a munkádat, ha keresel kiadót írj!”. Írtam, megegyeztünk, egyeztettük a specifikációkat, majd elkészítettem a képregényt. 2022 májusában jelent meg a francia piacon, ahol a bestseller listán nyitott, és Magyarországon, valamint Hollandiában is bestseller listás volt a képregények között.
Milyen inspirációk és hatások vezettek a munkásságodban, kik voltak az írók és a művészek, akik befolyásolták a stílusodat?
Ez egy nehéz kérdés. A festés és rajzolás alapjait anyai nagypapám, Vörös Tibor tanította meg, általános iskolás koromban Szlávikné Győrfy Klára szakkörét látogattam, majd egészen mást tanultam. Elvégeztem a BME Építészmérnöki Karát, aztán a MÜTF-ön szereztem közgazdász diplomát. Sosem követtem igazán senkit, nincsenek megnevezhető kedvenceim. Még gyermekkoromból ismerem Uderzo és Moebius nevét, de lévén teljesen más stílusban rajzolok, nem mondanám, hogy befolyásoltak. Terry Pratchett könyveit szeretem nagyon olvasni, és különböző természettudományos könyveket, azok azonban inkább kutatómukák, mint regények. Stílusom is inkább műszaki jellegű ábrázolás, írásban padig a dokumentarista leírások állnak hozzám legközelebb.
Hogyan érzed, hogy a munkásságod befolyásolja a hazai képregény műfaját, és milyen üzenetet szeretnél közvetíteni a rajongóknak a munkáiddal?
Annyiban remélem igen, hogy sokan erőt merítenek belőle. Szerencsém is volt, de így megmutathattam, hogy lehetséges mindenféle ismeretség, hátszél, és egyéb külső segítség nélkül is bejutni (bármelyik) külföldi piacra, és ott sikereket elérni. A hamarosan megjelenő Ifjú Oroszlán majd segít eldönteni, hogy az Öreg Tigris mennyire volt véletlen, sikerül-e megismételni, esetleg túlszárnyalni a sikereit.
Milyen kihívásokkal szembesülsz a munkád során, és hogyan kezeled ezeket a kihívásokat?
Ez ismét fogós kérdés. Vagy írok egy hosszú listát, mindenféle nehézségről, és azok megoldásairól, vagy épp sikertelen megoldási kísérleteiről, vagy szemezgetek belőle, de akkor nem adok teljes képet. Így inkább azzal zárom rövidre, hogy szerintem nagyon hasonló kihívásokkal szembesülök, mint mások. A kihívásokat pedig úgy próbálom kezelni, hogy ha elakadok, akkor dolgozom a megoldáson és nem szégyellek segítséget kérni.
Hogyan értékeled a digitális technológiák szerepét a képregény rajzolásban, és hogyan változtatták meg a munkádat az évek során?
Mivel egyetlen komoly képregényem van, amit rögtön digitálisan készítettem, így az én munkámat ez ebben nem változtatta meg semmiben. Illusztrációkat régebben hagyományos technikával is készítettem, ott mindig az volt a kritikus része, hogy milyen formában tudjuk digitalizálni úgy, hogy az megfelelő minőségben sokszorosítható legyen. Ezen a területen sokat segít, hogy eleve digitálisan készítem, vagy a vázlatok szkennelése után digitálisan folytatom a sokszorosításra munkáimat.
Milyen szoftvereket használsz?
Szinte kizárólag Clip Studio Paintben készülnek a rajzaim, ez a szoftver alkalmas arra, hogy nulláról a nyomdakész anyagig hatékonyan elkészülhessen egy képregény. A forgatókönyvet pedig a Google dokumentumokban írtam, mert így bármilyen felületről elérem, és szerkeszthetem.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének elindulni?
Elsősorban azt, hogy induljanak el. Magától érthetően hangzik, mégis meglepően gyakran találkozom olyannal, hogy valaki a végtelenségig „érlel” egy ötletet, pedig csak rajta múlik, hogy nekiáll-e, vagy sem. Sokszor úgy érzem, ez azért történik, mert amíg valaki csak dédelgeti az ötletét, addig abban ott lehet az a nagy álom, hogy milyen sikeres lenne vele, de igazából a kudarctól fél, hogy esetleg kiderül, hogy mégsem. Természetes, hogy az ember szeretné, hogy sikere legyen a munkájának, és rossz érzés, ha a várt elismerés nem jön össze. Arra érdemes azonban gondolni, hogy ugyan fájni biztosan nem fog a kudarc, ha nem indulunk el, de még biztosabb, hogy célba sem érünk.
Mik a terveid a jövőre nézve a munkásságoddal kapcsolatban, és milyen új projektekkel foglalkozol most?
A napokban fejeztem be az Ifjú Oroszlán című képregényt, most egy kicsit próbálok felzárkózni az egyéb – közben mellékvágányra rakott – feladatokkal és ügyintézéssel. Jön lassan a jó idő is, ilyenkor megszaporodnak a falfestmény megrendelések is, melyet lelkes csapatommal szintén szívesen készítünk. Emellett szeretnénk befejezni a Rejtő Legendáriumot, valamint van még pár könyvborító, és társasjátékos projekt is.
Mindezek mellett úgy néz ki, van igény arra, hogy az eddig összeszedett grafikai, képregényes és falfestő tudásomat különböző oktatások és oktatóanyagok formájában összefoglaljam, nem titkolt terv hogy szemináriumot tervezünk a 3D-Studioval közösen, erről hamarosan több információ lesz elérhető.
Milyen társasjátékokon dolgoztál, hogyan néz ki a folyamat?
Sokféle társasjátékon dolgoztam, és így a feladatok is egészen különbözőek voltak. A címfelirat magyar nyelvi verziójának elkészítésétől kezdve a társasjáték minden elemének teljes grafikai és nyomdakész álományainak tervezéséig nagyon széles a paletta.
A legizgalmasabbak természetesen mindig azok a feladatok, amikor szinte a semmiből, például egy gombokból és ceruzával felvázolt papírdarabokból álló prototípus alapján kell felépíteni a teljes tervet úgy, hogy ahhoz már a későbbi sorozatgyártási szempontokat is figyelembe vesszük. A többes szám ebben az esetben nem véletlen, hiszen ez már csapatmunka, munkatársaimmal és partnereimmel közösen készítünk el egy ilyen összetett feladatot. Minél összetettebb a projekt, a folyamat is annál komplexebb, sok körös egyeztetés a tervezővel, kiadóval, gyártó cégekkel, valamint a tervezett elemek tesztelése, és az ezt követő finomítások gyakran több időt vesznek igénybe, mint maga a grafikai munka. Első körben szinte mindig – a későbbi gyártási paraméterek figyelembevételével – meghatározzuk a tervezendő elemek méretét, megtervezzük a design alapelemeit, majd kidolgozzuk részleteket. Legtöbbször a dobozzal és a címfelirattal kezdünk, hiszen ezzel találkozik először a felhasználó, ennek kell vizuálisan jól összefoglalnia a játék hangulatát, majd megtervezzük a visszatérő grafikai elemeket, mint például az ikonrendszer, feliratok, ezután a legnagyobb elemektől, mint például a tábla, haladunk az egyre kisebb elemek, panelek, kártyák, tokenek felé.
Hogyan kezeled a rajongók elvárásait és a kritikákat, és milyen tanulságokat vonulsz le ezekből a tapasztalatokból?
A rajongók elvárásait nem igazán ismerem, vagy inkább nehezen ismerem fel. Mivel jómagam sosem voltam rajongó, furcsa – bár határozottan jóleső – érzés számomra, hogy vannak, akik órákat állnak sorba azért, hogy dedikáljam nekik a képregényemet, vagy valamelyik másik alkotásomat. Nem szeretném, hogy azért tetsszen a munkám, mert külső elvárásoknak akarok megfelelni, hanem az tölt el örömmel, ha az tetszik valakinek, ahogyan önállóan csinálom. És teljesen természetesnek gondolom azt is, hogy van, akinek nem tetszik, vagy egyáltalán nem érdekli a téma.
A kritikákat kifejezetten szeretem. Nyilvánvalóan jobb érzés, ha dicsérik az alkotást, de az értelmesen megfogalmazott, építő kritika az, ami elősegíti a fejlődést. És mivel az a célom, hogy egyre jobb legyek, a kritikák mutatnak rá azokra a dolgokra, amire érdemes jobban fókuszálni.
Milyen egyéb érdeklődési területek vannak az életedben, és milyen hatást gyakorolnak a munkásságodra?
Nagyon érdekelnek a természettudományok, azon belül is leginkább a csillagászat, régebben kifejezetten sok csillagászati megfigyelést végeztem. Szeretek fényképezni, túrázni, olvasni, és ha akad rá időm, szimulátoron repülni is szoktam, mint virtuális pilóta.
Összefoglaló írás az alkotási folyamatokról: https://pozsgay.hu/cikk/a-halalra-itelt-puma/