Concrete is the New Gold – nemcsak szlogen, hanem szemléletmód. A beton, ez a sokak által alulértékelt, mégis végtelen lehetőségeket rejtő alapanyag új értelmet nyer az AB Concrete Design stúdiójában. Az 1 grammos fülbevalóktól a több száz kilós úszó betonszigetekig terjedő portfólióban Boldog Anita, a márka alapítója és tervezője évek óta feszegeti a design és a gyártástechnológia határait.
Közel másfél évtizednyi innováció és kísérletezés során nemcsak a betonról alkotott kép alakult át, hanem a céges ajándékozási kultúra is új szintre lépett. Az AB Concrete Design mára a prémium üzleti ajándékok és egyedi trófeák specialistája, amely egyediséget és maradandó értéket képvisel.
Mesélj a kezdetekről, mikor és miket kezdtél el először alkotni? Hogyan jutottál el a formatervezésig és a betonig?
Gyerekkoromban nagy hatással volt rám az apai nagyapám, aki igazi, klasszikus ezermester volt. Gyönyörű fa játékokat csinált nekem, volt otthon többféle kisbútor, virágtartó, térelválasztó amelyeket ő készített. Úgy nőttem fel, hogy tudtam, a megfelelő tudással és kétkezi munkával bármit meg lehet valósítani és éreztem is, hogy ezeknek a tárgyaknak teljesen más energiája van.
Általános iskolában egyértelmű volt, hogy majd művészeti irányban tanulok tovább. Nem voltam annyira festős-rajzolós típus, inkább barkácsolni szerettem, többféle anyaggal és háromdimenzióban alkotni. Szakközépben kerámia szakirányt választottam, mert az volt az a szak, ahol tárgyakat kellett kitalálni és megvalósítani. Az egyetemen porcelán tervező szakra jártam, szerettem, hogy az anyag tulajdonságait és az adott gyártástechnológiákat figyelembevételével kell funkcionális tárgyakat tervezni. A kreatív feladatokat sok szempontból, nagyon alaposan átgondolt módon, az egész gyártási folyamatot és a tárgyak utóéletét is végiggondolni. Közben valahogy a porcelánt sosem éreztem igazán az én anyagomnak, de egy kurzuson megismerkedtem a betonnal ami szerelem volt első látásra, ennek már több mint 15 éve.
Hogyan indult el a karriered?
Egyetem alatt már elkezdtem a beton tárgyakat fejlesztgetni, anyagkísérleteket, különböző felületeket csináltam, óriási lelkesedéssel és kötetlenséggel. A diploma évben közel fél évet dolgoztam gyártásfejlesztőként egy ma már nem létező, de akkor nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő beton design cégnél úgy, hogy valójában a betonöntést ott tanultam meg.
Kiderült, hogy a porcelángyártásból hozott tudásomat jól át tudom ültetni a betongyártásba. Csináltam több darabból álló, bonyolultabb öntőformákat, voltak termékek, amelyeknek az ősmintáját kézzel elkészítettem gipszből, ugyanolyan pontosan, de sokkal szebb felületi minőséggel, mintha 3D nyomtatással készült volna. Aztán a diplomám egy teljesen más típusú és léptékű tárgy lett – egy több száz kilós úszó betonsziget. Diploma után pedig nekiláttam az AB Concrete Design márka építésének és visszatértem a kisebb léptékű tárgyakhoz.
Nálad az önfejlesztés, vagy inkább a tanulmányok voltak hangsúlyosak?
Fontosak a tanulmányok, de ahhoz ami végül a munkám lett, sokat kellett még pluszban tanulnom és ez a máig tart. Szakközépiskolában jó kerámia képzést kaptam, a MOMÉ-n porcelántervezőként pedig egy olyan szemléletet ami segít anyagközpontúan és az adott gyártástechnológiák figyelembe vételével gondolkodni, tervezni. Ennek mentén igyekszem egyre többféle alapanyagot beemelni. Szerencsére nagyon sokat tanulok azoktól az alvállalkozóktól és gyártóktól akikkel évek óta együtt dolgozom. Ha valamit tervezek, átbeszéljük, hogy az mennyire megvalósítható, miért és mennyire kell esetleg módosítani, hogy gyártható legyen az elképzelésem.
A Social Media nélkülözhetetlen hogy egy alkotó széles közönséget érjen el, te
hogyan viszonyulsz ehhez? Élvezed használni, vagy szükséges rossz?
Inkább lehetőségként tekintek az online térre, ami segít visszajelzéseket kapni és újabb
ügyfeleket szerezni. A márka kommunikációja szerencsére nem az én feladatom, nem lenne
rá kapacitásom, nem is vagyok benne elég jó.
Milyen kihívásokkal szembesülsz a munkád során, és hogyan kezeled ezeket a
kihívásokat?
Szerintem én vagyok magam legnagyobb kihívása, hogy a traumatizált gyerekkor után nagyjából egészséges felnőttként tudjak működni. Aki önmaga főnöke és egy csapatot meg több alvállalkozót is bevon a napi munkába, annak mindenképpen jó viszonyban kell lennie saját magával. Ha ez nincs, túl nagy árat kell fizetni ahhoz, hogy egyáltalán fenn tudjon maradni a cég – és ez a minimum is rengeteg stresszel jár. Jó mentális és lelki állapottal viszont a munka lehet egy olyan szerelemprojekt ahol egy jó csapat jó kapitánya tudsz lenni, nem mellékesen mindebből számodra megfelelő életszínvonalon tudsz élni. Több évnyi terápia után remélem egyre közelebb vagyok ehhez.
Van olyan alkotásod, amihez különösen személyes szál fűz? Mi a története?
Uszika Beton, a diplomamunkám, az úszó betonsziget termékcsalád első prototípusa az a tárgy, amiről elmondhatom, hogy a lelkem benne van. Se előtte, se azóta nem tettem még annyi energiát egy tárgyba, már azért is komolyan meg kellett harcolnom, hogy a tanszék engedélyezze diplomaprojektnek az ötletem. Senki nem nézte ki belőlem, hogy egy több száz kilós tárgyat létre tudok hozni, ami egyébként betonból van és fent marad a vízen, de végül az egyetemen kívül annyi támogatást és biztatást kaptam, olyan profi csapatot szerveztem hogy meg tudott valósulni. És ez valahol sokkal többről szólt, mint az a tárgy. Talán giccsesnek tűnhet, de akkor tanultam meg magamért és az álmaimért is kiállni.
Melyik munkádra/projektedre vagy a legbüszkébb?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a portfólióm nemzetközi szinten is hozzájárult ahhoz, hogy a beton, mint alapanyag egy teljesen más megítélést kapjon az iparművészetben és a designban. Olyan tulajdonságait, lehetőségeit mutattam meg ennek az anyagnak ami sokakat inspirált, akár vásárlóként akár alkotóként. Tíz éve például egy multicég HR-esének eszébe sem jutott volna, hogy betonból készült ajándéktárgyakkal vagy trófeákkal ismerjék el a jubiláló kollégák sok éves munkáját, pár éve viszont ebből élünk. Nagy eredménynek látom azt, hogy már nem csak az építőiparból vannak ügyfeleink, akiknek evidencia hogy betonból készült termékeket is ajándékozzanak. Évek óta vannak megrendeléseink a
bankszektorból, autóiparból, biztosítás vagy marketing területekről és teljesen természetesnek kezelik, hogy betonból lesznek a termékek.
Hogyan néz ki egy ideális alkotónapod – ha minden úgy alakul, ahogy szeretnéd?
Munkanapokon nagyjából reggel 6:00 és 14:00 között szoktam az emailekkel, számlázással, árajánlatokkal, anyagbeszerzésekkel, feladatkezelő alkalmazás frissítésével foglalkozni, meetingelni. Délután kicsit kivonom magam az online térből, persze fél szemmel csekkolom néha az emaileket, de inkább a kreatív feladatokat, a tervezést veszem elő. Vagy leülök a kanapéra a vázlatfüzettel és egy marék filccel rajzolni, gondolkodni, vagy ha már megvannak az ötletek, nekiülök a látványterveknek, árajánlatoknak. Este 6 körül már általában lerakom a munkát. Ez alakult ki az évek alatt, számomra teljesen ideális. A nap
első felében letudom a kötelezettségeket, reagálok a munka kapcsán bejövő ingerekre, aztán nap végére fokozatosan ki tudok kapcsolni ebből. A péntekeket szoktam általában “ellógni”, ezek az alkotósabb – kötetlenebb napok. Ilyenkor márkaépítéssel, termékfejlesztéssel foglalkozom, például kreatív termékfotókat csinálok, csomagolást tervezek, makettezek vagy valamelyik szoftvert tanulgatom.
Mit mondanál a 10 évvel ezelőtti önmagadnak – művészként?
Azt, hogy: kitartást jó úton vagy, de minél előbb minél több feladatot delegálj!
Milyen szoftvereket használsz?
Adobe Illustrator-t, Photoshop-ot, Lightroom-ot és Blendert.
Mik a terveid a jövőre nézve a munkásságoddal kapcsolatban, és milyen új projektekkel foglalkozol most?
Ajándéktárgyakat tervezek egy budapesti múzeumnak és egy online hírportálnak, illetve a Vengrubag-el fejlesztünk design tárgyakat bőr és beton kombinálásával. A jövőre nézve az a terv, hogy kicsit automatizáljam a folyamatokat a trófeás és a céges ajándék megrendelések kapcsán, hogy nekem személyesen minél kevesebb munkaidőmbe kerüljön egy-egy projekt. Szeretnék fokozatosan egyre több feladatot bízni Anikóra, a grafikusunkra, hogy felszabaduljon egy kis időm. Ahhoz, hogy mindig friss legyen a márka és a termékkínálat, folyamatosan újabb termékeken, ötleteken szeretnék dolgozni, új alapanyagokról és technológiákról tanulni.