Mesélj a kezdetekről, mikor és miket kezdtél el először alkotni?
Viszonylag korai életszakaszomban elkezdtem rajzot tanulni Sopronban. Aztán megérkeztek az első hiphop- és drum and bass-élmények, érzések. Ezeket meglovagolva lassan kibontakozott a saját stílusom: kicsit street, kicsit merész, mégis finomabb vonalvezetésű. Az első Wacom táblámat már 13-14 évesen arra használtam, hogy az éppen pályaválasztás előtt álló önmagamat egy utcai matricamintára fordítsam le. Így lettem Sour (Smoke On the Underground Road) – vagy egyszerűbben csak „a savanyú”.
Hogyan indult el a karriered?
Grafikus suliba jártam, mindig is ezt tanultam. Korai szakaszban a nyomda és nyomtatás érdekelt leginkább, aztán ahogy haladtam előre, a linót és stencilt felváltották a digitális eszközök. Az első logómat 15-16 évesen adtam el, korlátlan italfogyasztásért cserébe, egy helyi pubnak.
Nálad az önfejlesztés vagy inkább a tanulmányok voltak hangsúlyosak?
Valahova a kettő közé sorolnám magam. Csodálattal tölt el, amikor valaki zsebből idéz Kafkát, vagy könnyedén számol összetett rendszerekben – ezért valamilyen szinten ide is akartam tartozni. Aztán ott vannak azok, akik célirányosan, egy adott területen váltak kiváló tudókká, például a művészetekben. Én a kettő érdekes elegye vagyok. Kezdetektől fogva: ha tanulni vagy dolgozni kellett, az volt fókuszban, ha alkotni, akkor pedig 100%-ban az alkotásra adtam magam.
A social media nélkülözhetetlen, hogy egy alkotó széles közönséget érjen el. Te hogyan viszonyulsz ehhez? Élvezed használni, vagy szükséges rossz?
A mai világban alkotóként szerintem úgy tudjuk a legkönnyebben megismertetni és megszerettetni a munkáinkat másokkal, ha azokat online (is) publikáljuk. Én szeretem az online jelenlétet, nem okoz nagy terhet számomra. Amivel néha küzdök, az a szöveges tartalom megfogalmazása egy-egy illusztrációmhoz – de a mai eszközök ebben szerencsére sokat segítenek.
Melyik munkádra/projektedre vagy a legbüszkébb?
Van pár illusztrációs munkám, amit kifejezetten szerettem, de leginkább az idei ARC kiállításon elért eredményemet tartom kiemelkedőnek. Már most érzem a hatását – pedig még tart a kiállítás –, több megkeresés is érkezett. Közülük eddig a legizgalmasabb egy Gege/6363 kollab, ami nagyon felcsigázott.
Melyik médium vagy technika áll hozzád a legközelebb, és miért?
Imádok Adobe Illustratorban tervezni. A formák, arányok és színek rendkívül gazdagon és könnyen párosíthatók benne. A Procreate-et is gyakran használom – az iPad játékossága, a szoftver ecsetei és palettái mindig feldobják a munkát.
Mit tanultál magadról az alkotásaidon keresztül, amit más módon talán sosem ismertél volna fel?
Nem mindig az a legjobb megoldás egy feladatra, amit elsőre kitalálok. Tudnom kell kilépni a komfortzónámból, több oldalról megközelíteni a dolgokat. Röviden: a türelmemet és a fókuszomat tanultam jobban kordában tartani alkotás közben.
Hogyan változott az alkotói szemléleted az évek során?
Kezdetben nagyon lelkes és rugalmas voltam, aztán idővel kicsit „besavanyodtam” (Sour). Mára már nem akarok mindenre színes-szagos reflektálni. El tudom fogadni, ha valamelyik munkám nem tetszik az embereknek vagy a megrendelőknek. Továbblépek, és addig csiszolom a munkáimat, amíg azok a lehető legjobb formát nem öltik.
Mit mondanál a 10 évvel ezelőtti önmagadnak – művészként?
„Légy türelmes, jó úton vagy.”
Milyen szoftvereket használsz?
Adobe programcsomag, Procreate.
Mik a terveid a jövőre nézve a munkásságoddal kapcsolatban, és milyen új projektekkel foglalkozol most?
Szeretnék sok olyan emberrel kapcsolódni, akik támogatóan állnak hozzám és a munkáimhoz. Most épp egy illusztrációs és egy eseményarculatos projekten dolgozom – utóbbi teljesen saját szerzemény a nulladik perctől, a PPC-t is én viszem.
Mit gondolsz az AI használatáról a vizuális területeken?
Kiváló eszköz kutatásra és képi alapok előállítására, de még nem képes egész képet alkotni. Amíg ez így van, addig van létjogosultságunk kreatívként dolgozni. A hazai viszonyokat ismerve viszont tudjuk, hogy a cégek mindig az alkotók kárára spórolnak. Ha majd az AI képes lesz összerakni a heti/havi ajánlatot, leadni a nyomdába, onnantól itthon szinte semmi dolgunk nem marad – maximum otthon alkotunk tovább, de ebből már nem lehetne értelmezhető pénzt (havi fizetést) kivenni.
Közben tucatszám jelennek meg az önjelölt „látszat-marketingesek” Canvában, GYES-en lévő anyukák és unokaöcsi Pistikék, akik töredék áron kalapálják össze a magyar top cégek megjelenéseit nap mint nap – ezzel szinte nullára fordítva az egész szakma értékét.